|
Amikor azt mondtad, hogy vége, Azt hittem, tréfáltál csupán. Még együtt mentünk ki a rétre, És miénk volt a délután. Amikor elhagytak az álmok, Még mindig reménykedtem én, De most az ablakomnál állok, S köröttem elfogyott a fény. Odakint búcsúzik a nyár, Rőt levél remeg a fán. Sietve búcsúzik a nyár, Por szitál lépte nyomán. Szeptember söpör már a tereken, Sírnak az őszi kertek. Közöttük szalad még a szerelem, Kifakult álmot kerget. Én őrzöm, egyedül csak én, Emlékét még a régi nyárnak, Nézem a vihar tépte fákat, Szemembe könnyet csal a szél. És közben búcsúzik a nyár, Rőt levél remeg a fán. Magamtól kérdezem csak már: Mi jöhet ezután?
|
Créer mon blog