Alszik a város, sehol sincs fény, Elhagyott utcán bolyongok én. Nem hallja senki léptem halk zaját, Alszik a város, csend mindenütt. De ez a csend most úgy szíven üt, Meddig kell még így gondolnom reád? Hazafelé bandukolok, Magányos esti sétám véget ér. Megyek, megyek, rád gondolok, Emléked hívatlanul visszatér. Volt-e más bolond, Ki így szeretett téged, Ilyen önfeledten és türelmesen? Volt-e más bolond, Ki mindent megtett érted, Ugye nem, sohasem... Elhagyott utcán magam vagyok, Házadhoz érve megtorpanok. Fájó szívemben ébred a remény, Sötétek ott fenn az ablakok. Mégis úgy várok egy pillanatot, Várom, hogy újra láthassalak én. Hazafelé bandukolok, Magányos esti sétám véget ér. Megyek, megyek, rád gondolok, Emléked hívatlanul visszatér. Volt-e más bolond, Ki így szeretett téged, Ilyen önfeledten és türelmesen? Volt-e más bolond, Ki mindent megtett érted, Ugye nem, sohasem...